2016. április 12., kedd

2.monológ



10 másodperc

10 másodperc. 10 másodperc és eldől, hogy megérte-e edzésre áldozni az utóbbi éveket.
Mindenki azt mondja, már itt lenni is hatalmas megtiszteltetés. Igazuk van, nagy megtiszteltetés, ami rengeteg munkámba került. Nem leszek csalódott, bármi lesz is a vége. Tudom, hogy mindent megtettem. Többet edzettem, mint bárki a csapatból. Egyikük sem küzdött annyira, mint én. Egyiküknek
sem olyan fontos ez, mint nekem. Azt hiszik, a becsvágy motivál. Nem ismernek igazán, fogalmuk sincs, miért csinálom. Nem meséltem nekik az apámról. Miatta edzettem olyan keményen, miatta akarok nyerni, őt akarom büszkévé tenni. Ő tanított meg úszni, és tudom, mindig arra vágyott, hogy a nyomdokaiba lépjek. Én pedig messzebbre jutottam, mint arról ő valaha álmodott. Tudom, hogy máris büszke rám.
5 másodperc. A szívem a torkomban dobog. A lüktetés minden mást elnyom, nem hallom a nézők zsibongását, sem a versenyzők bemutatását. Nem hallok mást, csak a dobolást a fülemben.
Meg tudom csinálni. Képes vagyok rá. Apáért.
2 másodperc. Minden izmom ugrásra készen megfeszül. Itt az idő.
Hallom, ahogy eldördül a rajtpisztoly.

Készítette:
Balassa Tünde 10. a



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése