Az utolsó hajrá
Most rugaszkodom el utoljára a faltól. Ez volt
az utolsó forduló. Ez az utolsó 50 méter. Már csak ennyi van hátra. Menni fog
ez. Most már nem adhatom fel. Igen, elfáradtam. Igen, a rajtot elrontottam. De
még közel sincsen veszve minden. Az adrenalin a véremben arra késztet, hogy ne
adjam fel, hogy tovább küzdjek. Most mindent beleadok, a szívemet, a lelkemet.
Remélem, elég lesz. Nem fogom feladni! Nem fogok lassítani! Most nincs más,
csak én és ez az 50 méter. A külvilág nem létezik, nincsenek hangok, csak a
szívem heves dobogása. Nincsenek arcok, csak a célom lebeg a szemem előtt. Nincsenek
illatok, csak a víz ismerős, kissé klóros illata. Már csak pár méterre vagyok a
célomtól. Tudom, nem számít, hogy hányadik leszek, mert a szeretteim számára
mindegy, hogy én leszek-e az első. Én tudom, hogy mindent beleadtam, és ők is
tudják. Amíg ők itt vannak nekem, addig én mindig győztes leszek. Ezzel a
tudattal és az egész testemet elárasztó békeséggel érintettem meg a falat.
Készítette:
Békefi Viktória 10/b
Békefi Viktória 10/b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése